-Menj!-mutatott lépcsőre,amin kelletlenül baktattam fel,és indultam a
fürdő felé.Amint végeztem magamra kaptam egy melegítőt,és a hajamat is
összefogtam,a lefolyt szemfestéket pedig kisebb harc után sikerült
lemosni az arcomról.A lépcsőn baktatva azonban meghallottam Zayn-t,amint
azt magyarázza,hogy soha többé ne említsék meg Melindát...és még egyéb
más dolgokat,amik kiverték a biztosítékot.-És semmi másról ne szóljatok neki!Tudjátok...arról.-hangsúlyozta az utolsó szót
-Ja arról,amikor még a kórházban feküdt?-ordibálta Niall,aki furcsa módon most nem egy szendvicset tartott a kezében,hanem egy tányér epret.
-Igen,arról,hogy beteg.És arról,hogy nem tudják kezelni.A franc se akarja,hogy megtudja.-forgatta a fejét Zayn,én pedig ebben a pillanatban toppantam be a konyhába,ismét könnyes szemekkel.-Hope-pattant le a konyhapultról-Én nem...-jött oda hozzám,és a kezemet szorongatva bocsánatért könyörgött
-Hagyj békén.-rántottam ki a kezemet a szorításából,és egyenesen a szobámba indultam,ahol idegesen kezdtem kipakolni a szekrényből egy bőröndbe.Amint végeztem ezzel,gyorsan átöltöztem,majd szélsebesen elhagytam a rácok rezidenciáját.Egy közeli hotel felé vettem az irányt,ahol pár napig meghúzhatom magam,míg találok magamnak egy kis lakást.Hülyén éreztem magam,és gondolom ők is totál zakkantnak gondolnak,de most ez a legkevesebb problémám.
Mélázásom közben megérkeztem a hotelhez,amiben összesen hat napig húzom meg magam.És,hogy miből?Zayn hitelkártyájából.Amint felértem a 604-es szobába,a cuccaimat ledobtam a földre,magamat pedig levetettem a hatalmas franciaágyra.Négy órával később a telefonom csörgésére ébredtem.
-Mondd gyorsan-morogtam a készülékbe álmosan
"-Hol a frászban vagy?"-hallottam Harry ideges hangját,a háttérben a többiek hülye beszólásai,és Zayn morgása hallatszott
-Biztonságban.
"-Add ide.Azonnal gyere vissza,mert ha nem...."
-Mi lesz?Hmm?Megversz,vagy bezársz a pincébe?Nőj fel,Zayn.Nem tarthatsz vissza.Élni akarok,de nem hazugságban és titkolózásban.És ha valami nem tetszik,akkor menj panaszkodni a szakszervezethez.
"-Megvan?"
"-Grand Royale Hotel"-suttogta Louis
"-Mindjárt ott vagyunk.Ne menj el!"-utasított Zayn,és hirtelen megszakította a vonalat.Azt se tudtam,hogy mit csináljak.Idegességemben össze vissza mászkáltam a szobában,és ijedten pattantam fel az ágyról,amikor megszólalt a szállodai telefon.Felvettem,és közölték velem,hogy egy középkorú férfi vár lent a hallban.Félve bár,de lementem,és amikor megláttam ugyanazt a férfit,mint akit néhány napja láttam odahaza,ledermedtem.
-Olivia?-fordult felém az idegen,és amint megbizonyosodott róla,hogy én vagyok az,akit keres,vészesen kezdett felém sétálni.-Alig ismertelek meg,mondd,jól vagy?-a vállaimra tette a kezeit,és addig nem engedte el,amíg a háta mögött meg nem szólalt egy számomra kedves hang.
-Mit keres itt maga?Nem megmondtuk,hogy ne zaklassa?-fakadt ki Liam,én pedig elmosolyodtam
-Nem szükséges vitatkozni.Szépen is le lehet rendezni a dolgokat.-toltam egy kicsit hátrább a fiatal fiút,hogy jobban hozzáférhessek az "apámhoz"-Nézze.Nem tudom ki maga,vagy hogy mit akar.Nem emlékszek magára,és nem is fogok.Azt ajánlom,hogy most távozzon,és verjen ki a fejéből,mielőtt hívnám a titkosrendőrséget.Értve vagyok?
-De,én...
-Látom,nem voltam világos....szebben fogalmazok.Tűnjön innen,és verjen ki a mocskos fantáziájából,mielőtt még valakinek baja esik.Értve vagyok?-másztam a képébe,és próbáltam a lehető legcsúnyább arckifejezést ráfesteni az arcomra,amitől ő is megijedt,de csak elnevette magát
-Semmit se változtál.Olyan vagy,mint mielőtt eltűntél volna.Anyádnak is nagyon hiányzol már.
-Ne vegye a szájára az anyámat.Ki tudja,hol lehet....Lehet,hogy már nem is él.
-Ó,nagyon is él.Minden erejével azon van,hogy megtaláljon.És a nővéred is.-a nővér szó hallatán megdermedtem.Nekem van testvérem?Én úgy emlékszek,hogy nincs.És magamnak csak hiszek.Erre úgy egy hete jöttem rá,amikor sűrű dolgomtól éppen a tv-t bámultam,és pont egy film ment,amiben a lány szintén elvesztette az emlékezetét....ekkor bevillant egy kisebb emlék egy képről,amin csak hárman voltunk.Anya,apa és én.
Félve bújtam Louis mögé,aki idő közben mellém állt.Megragadtam a kezét,és a fülébe súgtam,hogy zavarja el innen ezt a pasit,mert ő nem az apám.A fiú a kérésemnek eleget téve,a lehető legrondábban elzavarta a férfit a szállodából,én pedig nyugodtan ültem le a kanapéra.
-Soha többé ne menj el otthonról,világos?-szorongatta meg a kezemet Zayn-És mégis,hogy volt neked pénzed idejönni?
-Ne haragudj....-hajtottam le a fejemet-Én nem akartam...de...titokban tartottad azt a fontos információt miszerint beteg vagyok.Te tudnál így élni?
-Nem,de az előző kérdésemre válaszolnál?
-Tessék.Esküszöm minden fillért visszafizetek,csak ne haragudj rám.-nyújtottam át a bankkártyáját,amit kerek szemekkel nézett.
-Ezt majd otthon megbeszéljük.Melyik a tiéd?
-604.-morogtam,mire Zayn ránézett Harry-re,aki vette az adást,és a lift felé sietett.
-Akkor elmondom,mit tudtam meg.Érdekel?-ült le mellém,és tekintetével az arcomat fürkészte.Szemeimmel végig a padlót fürkésztem,gondolván,hogy így nem fog annyira fájni az,amit mond.-A veséd tönkre fog menni.Sajnos kiderült,hogy az egyik vesédet már kivették,de sajnos az eddig épnek vélt is rohamosan elsorvad,így hamarosan felkerülsz a transzplantációs listára.Megpróbáltunk az első helyre betenni,hogy nagy szükséged van rá,de még nem érkezett semmiféle jelzés,hogy van-e.Megkérdeztem,hogy én adhatok-e neked,és azt mondta a doki,hogy ez elég kockázatos,mert ha esetleg...
-Elég..ne folytasd.Kérlek...-szipogtam,és könnyes szemekkel ránéztem-Nekem nem kell a veséd!-suttogtam elhaló hangon-Igazán kedves vagy,Zayn,de hidd el,lehet élni vese nélkül is.
-De jó,és mi lesz ha...
-Nincs ha.Még a jelenben vagyunk,ne tervezgesd a jövőt.Ha szükség lesz rá,akkor hidd el,jönni fog a segítség.De én azt szeretném,ha nem vágnának fel téged.Fájdalmas dolog,hidd csak el.-motyogtam,és magam is meglepődtem,hogy emlékeztem arra a napra,amikor megműtöttek.
Percekig ültem magam elé bámulva,és azon gondolkoztam,hogy mikor történt ez.Mélázásomból egy fiatal lány hangja zökkentett ki...
-Liv?-mászott a képembe az idegen szőke hajú csodalány,akit-elhinni is nehéz,de-ismerek.
Sziasztok Élienek!
Megérkeztem a legújabb,nyolcadik fejezettel,amiben végre felbukkan az a személy,aki hatására "Hope" lassan visszaszerzi emlékezetét. Szerintetek ki volt az?Valamelyik rokona,ismerőse,barátnője vagy a nővére?Várom a tippeket,és a kommenteket! :D
-Hagyj békén.-rántottam ki a kezemet a szorításából,és egyenesen a szobámba indultam,ahol idegesen kezdtem kipakolni a szekrényből egy bőröndbe.Amint végeztem ezzel,gyorsan átöltöztem,majd szélsebesen elhagytam a rácok rezidenciáját.Egy közeli hotel felé vettem az irányt,ahol pár napig meghúzhatom magam,míg találok magamnak egy kis lakást.Hülyén éreztem magam,és gondolom ők is totál zakkantnak gondolnak,de most ez a legkevesebb problémám.
Mélázásom közben megérkeztem a hotelhez,amiben összesen hat napig húzom meg magam.És,hogy miből?Zayn hitelkártyájából.Amint felértem a 604-es szobába,a cuccaimat ledobtam a földre,magamat pedig levetettem a hatalmas franciaágyra.Négy órával később a telefonom csörgésére ébredtem.
-Mondd gyorsan-morogtam a készülékbe álmosan
"-Hol a frászban vagy?"-hallottam Harry ideges hangját,a háttérben a többiek hülye beszólásai,és Zayn morgása hallatszott
-Biztonságban.
"-Add ide.Azonnal gyere vissza,mert ha nem...."
-Mi lesz?Hmm?Megversz,vagy bezársz a pincébe?Nőj fel,Zayn.Nem tarthatsz vissza.Élni akarok,de nem hazugságban és titkolózásban.És ha valami nem tetszik,akkor menj panaszkodni a szakszervezethez.
"-Megvan?"
"-Grand Royale Hotel"-suttogta Louis
"-Mindjárt ott vagyunk.Ne menj el!"-utasított Zayn,és hirtelen megszakította a vonalat.Azt se tudtam,hogy mit csináljak.Idegességemben össze vissza mászkáltam a szobában,és ijedten pattantam fel az ágyról,amikor megszólalt a szállodai telefon.Felvettem,és közölték velem,hogy egy középkorú férfi vár lent a hallban.Félve bár,de lementem,és amikor megláttam ugyanazt a férfit,mint akit néhány napja láttam odahaza,ledermedtem.
-Olivia?-fordult felém az idegen,és amint megbizonyosodott róla,hogy én vagyok az,akit keres,vészesen kezdett felém sétálni.-Alig ismertelek meg,mondd,jól vagy?-a vállaimra tette a kezeit,és addig nem engedte el,amíg a háta mögött meg nem szólalt egy számomra kedves hang.
-Mit keres itt maga?Nem megmondtuk,hogy ne zaklassa?-fakadt ki Liam,én pedig elmosolyodtam
-Nem szükséges vitatkozni.Szépen is le lehet rendezni a dolgokat.-toltam egy kicsit hátrább a fiatal fiút,hogy jobban hozzáférhessek az "apámhoz"-Nézze.Nem tudom ki maga,vagy hogy mit akar.Nem emlékszek magára,és nem is fogok.Azt ajánlom,hogy most távozzon,és verjen ki a fejéből,mielőtt hívnám a titkosrendőrséget.Értve vagyok?
-De,én...
-Látom,nem voltam világos....szebben fogalmazok.Tűnjön innen,és verjen ki a mocskos fantáziájából,mielőtt még valakinek baja esik.Értve vagyok?-másztam a képébe,és próbáltam a lehető legcsúnyább arckifejezést ráfesteni az arcomra,amitől ő is megijedt,de csak elnevette magát
-Semmit se változtál.Olyan vagy,mint mielőtt eltűntél volna.Anyádnak is nagyon hiányzol már.
-Ne vegye a szájára az anyámat.Ki tudja,hol lehet....Lehet,hogy már nem is él.
-Ó,nagyon is él.Minden erejével azon van,hogy megtaláljon.És a nővéred is.-a nővér szó hallatán megdermedtem.Nekem van testvérem?Én úgy emlékszek,hogy nincs.És magamnak csak hiszek.Erre úgy egy hete jöttem rá,amikor sűrű dolgomtól éppen a tv-t bámultam,és pont egy film ment,amiben a lány szintén elvesztette az emlékezetét....ekkor bevillant egy kisebb emlék egy képről,amin csak hárman voltunk.Anya,apa és én.
Félve bújtam Louis mögé,aki idő közben mellém állt.Megragadtam a kezét,és a fülébe súgtam,hogy zavarja el innen ezt a pasit,mert ő nem az apám.A fiú a kérésemnek eleget téve,a lehető legrondábban elzavarta a férfit a szállodából,én pedig nyugodtan ültem le a kanapéra.
-Soha többé ne menj el otthonról,világos?-szorongatta meg a kezemet Zayn-És mégis,hogy volt neked pénzed idejönni?
-Ne haragudj....-hajtottam le a fejemet-Én nem akartam...de...titokban tartottad azt a fontos információt miszerint beteg vagyok.Te tudnál így élni?
-Nem,de az előző kérdésemre válaszolnál?
-Tessék.Esküszöm minden fillért visszafizetek,csak ne haragudj rám.-nyújtottam át a bankkártyáját,amit kerek szemekkel nézett.
-Ezt majd otthon megbeszéljük.Melyik a tiéd?
-604.-morogtam,mire Zayn ránézett Harry-re,aki vette az adást,és a lift felé sietett.
-Akkor elmondom,mit tudtam meg.Érdekel?-ült le mellém,és tekintetével az arcomat fürkészte.Szemeimmel végig a padlót fürkésztem,gondolván,hogy így nem fog annyira fájni az,amit mond.-A veséd tönkre fog menni.Sajnos kiderült,hogy az egyik vesédet már kivették,de sajnos az eddig épnek vélt is rohamosan elsorvad,így hamarosan felkerülsz a transzplantációs listára.Megpróbáltunk az első helyre betenni,hogy nagy szükséged van rá,de még nem érkezett semmiféle jelzés,hogy van-e.Megkérdeztem,hogy én adhatok-e neked,és azt mondta a doki,hogy ez elég kockázatos,mert ha esetleg...
-Elég..ne folytasd.Kérlek...-szipogtam,és könnyes szemekkel ránéztem-Nekem nem kell a veséd!-suttogtam elhaló hangon-Igazán kedves vagy,Zayn,de hidd el,lehet élni vese nélkül is.
-De jó,és mi lesz ha...
-Nincs ha.Még a jelenben vagyunk,ne tervezgesd a jövőt.Ha szükség lesz rá,akkor hidd el,jönni fog a segítség.De én azt szeretném,ha nem vágnának fel téged.Fájdalmas dolog,hidd csak el.-motyogtam,és magam is meglepődtem,hogy emlékeztem arra a napra,amikor megműtöttek.
Percekig ültem magam elé bámulva,és azon gondolkoztam,hogy mikor történt ez.Mélázásomból egy fiatal lány hangja zökkentett ki...
-Liv?-mászott a képembe az idegen szőke hajú csodalány,akit-elhinni is nehéz,de-ismerek.
Sziasztok Élienek!
Megérkeztem a legújabb,nyolcadik fejezettel,amiben végre felbukkan az a személy,aki hatására "Hope" lassan visszaszerzi emlékezetét. Szerintetek ki volt az?Valamelyik rokona,ismerőse,barátnője vagy a nővére?Várom a tippeket,és a kommenteket! :D
szegény Hope :(( Sajnálom,de Zayn meg aranyos,hogy felajánlja a sajátját :) Kíváncsi vagyok,hogy kivel találkozott Hope,akit felismert :D Hozd hamar a folytatást!;))
VálaszTörlés