09.

-Ha te is hazudni akarsz neki,akkor most menj el!-állt fel mellőlem Zayn,és gyengén hátratolta a szőkeséget.

-Várj Zayn!Ismerem őt.-álltam fel a kanapéról,és idegesen odasétáltam a lány elé,akit jobban szemügyre vettem.Zöld szem,szőke haj,apró szeplők.

-Megismersz?-nézett mélyen a szemembe
-Azt hiszem...-mondtam bizonytalanul
-Ennek örülök.Haver,engedd el a kezét!-nézett gorombán a mögöttem álló fiúra-Nem megenni akarom,csak elvinni egy kávézóba.Ígérem hazaviszem.Csak szeretnék vele kettesben lenni.
-Zayn-hajoltam közelebb hozzá-Gyere te is,de ne legyél olyan feltűnő.Nem bízok még benne.-suttogtam
-Khmm...társaságban nem illik sugdolózni.-krákogott a szőkeség
-Oké.Mehetünk.Nemsokára otthon vagyok.-nyomtam egy puszit Zayn arcára,majd elindultam az állítólagos nővéremmel a legközelebbi kávézóba.
-Szóval,jelenleg Hope néven futsz Liv?-mászott a képembe,miután leadta a rendelést
-Jó,hagyjuk ezt a Liv dolgot,a Hope-ra jobban hallgatok.-nevettem idegesen
-Oké,akkor Hope.Na...mondom mi a szitu.Holnap anyuék is szeretnének veled találkozni.
-Tessék?
-Süket vagy?
-Nem,de anyuék?Úgy tudtam,hogy apu már látott.
-Nem,apu otthon van.Tudod...Coventryben.Nem emlékszel?
-Nem?-kérdeztem vissza felvont szemöldökkel,amin az előttem ülő szöszi elnevette magát.Idegesítő,hogy semmit sem vesz komolyan,és állandóan vihorászik.

-Buta vagy...-fogta meg a kezem-És..melyikőjükkel szeretnél összejönni?

-Hülye vagy?Egyikőjükkel sem.Louis és Liam foglalt,Zayn-t kedvelem,ragaszkodok hozzá rettenetesen,de azt hiszem vakon rohannék egy gödörbe.Esélyem sem lenne,de lényegtelen.Niall pedig...Ééééédes.

-Akkor Zayn-el....-jelentette ki,mintha csak azt mondta volna,hogy a fű zöld,vagy az ég kék.

-Nem fogod fel azt a mondatot,hogy egyikőjükkel sem szeretnék összejönni?-kérdeztem a kelleténél egy kicsivel hangosabban-Úgy tűnik nem jutott el a szőke agyadig.Minek is töröm magam?Úgysem fogod megérteni.Akkor...holnap találkozunk,ugyanitt,ugyanekkor-álltam fel az asztaltól,és intettem Zayn-nek,hogy jöjjön utánam.

-Mi volt ez?-kérdezte idegesen,miközben a tempót sietősre vettem

-Túl szőke,nem az én műfajom az idióták istápolása,és tanítása.

-De akkor sem kellene csak így elrohannod.Hiszen megkeresett,beszélgettél vele.

-Igen,de amikor másodjára mondom el,hogy egyikőtökkel sem szeretnék összejönni,és nem érti meg,akkor minek törjem magam?

-Aúú...ez...fájt.-kapott a mellkasához,és megjátszotta a partizánt lelőtték című vígoperát

-Ne játszd túl a dolgokat.Holnap így is úgy is találkoznom kell vele...megint.-morogtam kedvtelenül

-Na,de...Komolyan gondoltad,hogy nem...

-Persze.Azt érzem,hogy hamarosan visszatér az emlékezetem,és akkor el kell mennem tőletek,és nem akarok túl közel kerülni senkihez sem.Persze ez már kudarcba fulladt,amikor odavittél.Túlságosan nehéz lesz az elválás.-hegyi beszédem közben mereven magam elé bámultam.

-Szóval...nem mondtál neki igazat,ugye?-kérdezte,és leültetett a padra

-Persze,hogy nem.-néztem rá csillogó szemekkel-A szívnek nem lehet parancsolni.Ha megtetszik valaki,megtetszik.Még ha kis időre is,de megtetszik.

-Ebben igazad van.És...mit csinálsz holnap este?

-Valószínűleg Louis valamelyik meséjét fogjuk nézni,mint minden este.

-És..nem lenne kedved eljönni velem vacsorázni?

-A konyhába a hűtő elé?

-Idióta.-lökött meg kedvesen-Nem.Egy étteremben,tudod...ahová emberek járnak,kulturáltan beszélgetnek,és vacsoráznak.Jókat mosolyognak,és...soroljam még?

-Nem,köszönöm.De megfelel nekem a konyha is.Bezárjuk az ajtót,és leülünk a hűtő elé.Kifosztjuk,mint Niall.-mosolyodtam el,hiszen ha belegondolok,az ír fiú tényleg azt szokta csinálni.Éjszakánként arra ébredek,hogy valaki csörömpöl a konyhában,és amikor lemegyek,a konyhaajtó zárva,odabent pedig valószínűleg Niall habzsolja a maradék kajánkat-Csődbe fogunk menni.-motyogtam

-Ez hogy is jött?

-Ja,nem,csak gondolkoztam.

-A válaszon is?

-Ezer örömmel elmegyek veled,feltéve ha nem egy csicsás helyre viszel el,mert ha igen,akkor a fejeden töröm szét a tányért.

-Rendben.De azért öltözz ki rendesen.Utána elviszlek valahová.-mosolygott rám,amitől ott helyben szétfolytam volna,de erős voltam,és nem folytam szét-Menjünk is,mert mire te elkészülsz,lemegy a nap.

-Kac kac.Marha vicces vagy.Te állsz a tükör előtt órákig.

-A hajam miatt ne bánts.Tudod milyen fontos az imidzsemnek?

-Képzelem-forgattam a szemeimet

Otthon nem várt személlyel találkoztunk.Vagyis személyekkel.Az egyik ember Zayn volt barátnője,Perrie volt,a másik pedig egy idegen vörös hajú lány,aki azért nem is volt annyira idegen,hiszen azon a bizonyos bulin találkoztunk már.

-Melinda?Perrie?-nézett felváltva a lányokra Zayn,én pedig meglepetten felmentem a szobámba.Már éppen levetettem volna magam az ágyra,amikor betoppant Melinda.

-Parancsolsz?-néztem rá értetlenül

-Nehogy azt hidd,hogy elveheted tőlem.-morogta és a polcomon kezdett kutakodni-Látom elég jóban vagytok.-mutatott egy képet amin Zayn és én voltam

-Tedd le!

-Te mondtad.-emelte  meg a szemöldökét,és ledobta a földre a képet,a kerete pedig abban a pillanatban darabokra hullott-Hupsz.

-Kurva nagy hupsz lesz,ha nem takarodsz el innen ebben a minutumban.-morogtam,miközben a képet mentettem ki a keret "törmelékei" közül

-És még fenyeget is...-csodálkozott,majd lehajolt,és elkapta a csuklóm,amivel egy kisebb emléklavinát indított el.

"Idegesen mászkáltam fel-alá a mozi előtt.Nem értem,hol van már Wendy.Nyolcra beszéltük meg,hogy a mozi bejáratánál találkozunk.Ehhez képest már negyed kilenc van,és még sehol senki.
Hirtelen egy fekete furgon állt meg előttem,amiből egy vékony egyén pattant ki,és olyan erősen szorította meg a csuklómat,hogy azt hittem,eltöri.

-Kussolj,és nem lesz semmi bajod.-morogta az idegen,és bevonszolt a járműbe,amiben kegyetlenül erősen megkötöztek,a fejemre egy zsákszerű anyagot húztak,miután a számat beragasztották."

-Te voltál...-csillant fel a szemem-Te lökdöstél be a furgonba.Te raboltál el az idióta barátaiddal.

-Jókor kapsz észbe kislány.De jó ha bevésed abba a tudattalan buksidba.Ha elmondod Zayn-nek,esküszöm kinyírlak.

-Hope...-rontott be Harold a szobámba,és értetlenül nézte,ahogyan farkasszemet nézek a vörössel-Zayn vár.

-Megyek-pattantam fel a földről,és a göndört fellökve lesiettem a fekete hajú fiúhoz.-Beszédem van veled.Most!

-Oké.-egyezett bele,és bevonszoltuk egymást a konyhába,ahonnan kizavartuk Niall-t-Mi történt?

-Emlékszek...

-Mire?

-Arra aki elrabolt.

-Igen?Ki az?

-Melinda.

-Neem,az lehetetlen.Mel nem képes ilyenre.

-Nem,de négy erős hapsival igen.

-Hazudsz.

-Te mondtad,hogy ha bármilyen emlékkép bevillan,értesítselek,hinni fogsz nekem.Hát tessék,emlékkép.

-Komolyan mondod?-kérdezte egy rövid idő elteltével,amire hevesen bólogatni kezdtem-Pedig most kérdezte meg Perrie,hogy nem költözhetne-e ide pár napig Melinda,amíg nem talál magának lakást.

-Nem.Nem.SOHA!-keltem ki magamból-Ha ő idejön,én elmegyek.-adtam meg a végszót,és kisiettem a konyhából.

Hát velem ne szórakozzon.Ha az a...nem is tudom mi,képes volt akkor elrabolni,akkor most is képes lenne.Zayn pedig ilyen hülye,hogy nem veszi észre?Tennem kell az ügy érdekében valamit.F.B.I.,CIA vagy akármi,de nem maradhat egy bűnöző szabadlábon.