05.

-Vedd már vissza!Sztárpletykák!Kíváncsi vagyok,melyik idióta sztárt fogják az őrületbe kergetni!-kapta ki Niall kezéből a távirányítót Zayn,és visszavette arra a csatornára,amit az előbb néztünk.Amint meghallotta saját nevét,és azt,hogy egy idegen lánnyal látták ma kocogni,egyből elkeseredett-Na...azt hiszem lemondhatunk a futkosásról.Pedig milyen jó volt.-nézett rám csillogó szemekkel

-Legközelebb figyelünk-veregettem hátba mosolyogva,de valójában rosszkedvű voltam.Nemcsak amiatt,hogy a TV-ben mindenhol csak az megy,hogy Zayn egy idegennel van,és hú,most mi lesz Zerrie-vel? bla bla..Hanem amiatt is,hogy a fiúk sem tudnak együtt érzőek lenni..ezt inkább nem részletezném.

-Hé...elmegyünk bulizni?-pattant fel Harry vigyorogva,majd engem kezdett nyaggatni -Naa,gyere el velem!Meglátod jó lesz!

-Aha,biztos.De azt hiszem maradnék itt.-vigyorogtam kelletlenül.Tekintetemet ismét a tv-re emeltem,amiben most a hétköznapi hírek mentek.

"ELTŰNT!!!
A 19 éves lány egy éve tűnt el a Hyde Parkból.A szülők aggódva keresték fel a rokonokat,ismerősöket és a lány közeli barátait,de senki sem tud róla semmit.Ha valaki látta őt,kérjük hívja fel a londoni rendőrkapitányságot,és tudassák velük,hogy hol tartózkodik."
A bejelentés után egy képet is beszúrtak,amin magamat véltem felfedezni.

-Hope...nem gondolod,hogy el kéne mennünk valamerre?Jössz velem sétálni?-ráncigált fel a földről Louis,és a válaszomat meg sem várva kicibált az utcára levegőzni.Néhány percig csöndben mentünk egymás mellett,de hamar megtört a csönd.

-Nem akarok elmenni innen.-motyogtam a fiút bámulva.Azt gondoltam,hogy valami baromságot fog mondani,de nem.

-Én sem szeretném,és úgy vélem,senki sem akarja.Hidd el...senki sem akarja,hogy elmenj.Főleg Zayn.Teljesen kiakadna,ha hirtelen elvinnének,és soha többé nem jönnél vissza.

-Hmm...Zayn.-mosolyogtam elpirulva

-Na,mi ez a nagy pirulás?Ugye tetszik neked?-állított meg a járda közepén-Szóval igen.-állapította meg a valószínűt,és ő is elmosolyodott-Tudod...elárulok egy nyilvánvaló titkot.Te is nagyon tetszel neki,de nem csak neki.Másnak is....

-Kinek?-kíváncsiskodtam a képébe mászva,de ő csak szó nélkül ellökött.-Szóval nem mondod meg?

-Nem.

-Izéé vagy.-nyávogtam-Bemegyünk oda?-mutattam az út túloldalán álló gyorsbüfére

-Minek?

-Mert éhezek?

-Menjél,én hazamegyek.-fordult meg,és faképnél hagyott

-Héé!Louis!-kiabálásomat meghallva,hátrafordult,mire én a nyakába ugrottam-Ne hagyj egyedül!

-Dehogy hagylak.-vigyorgott-Vigyelek a hátamon?

-Naná!-csillant fel a szemem az ajánlatát meghallva,és másodpercek múlva már a hátán csüngtem,akár egy majom.

-Hogy nézel ki?-hallottam Liam kérdését,amikor belépett a konyhaajtón.Én nem tartottam vele,mert a nappaliban leálltam bámészkodni.

-Vigyázz!-ordított a hátam mögött valaki,de már csak a párna illatát éreztem a pofámban.-Én mondtam.-szaladt oda a szőkeség,és kikapta a kezemből a díszpárnát,és a zsákmányával együtt visszaszaladt az érkezőbe.

-Hope!Valaki téged keres.-dugta ki a fejét a konyhaajtón Liam.Arckifejezéséből leolvastam,hogy valamit furcsállhat.Körülbelül én is olyan grimasszal vágtattam be a konyhába,és amikor megláttam az asztalnál ülő férfit,ledöbbentem.

Könnyes szemekkel lépett felém,és amikor elém ért,kezei közé fogta az arcomat,és megszólított.

-Olivia.Emlékszel rám?Hogy is emlékezhetnél,hisz semmire sem emlékszel.

-Oké..elárulná,hogy ki ez a pasi?Ismerem egyáltalán magát?

-Ő az apád.És..-sutyorogta Liam,amit nem akartam meghallani

-Nem.Ő nem lehet az.Hiszen nem is hasonlít rám.Akárki lehet ő.-fakadtam ki heves hisztiben.Nyugtatásképp Zayn kezét kezdtem szorongatni,aki idegesen ücsörgött a konyhapulton-Lenne pár kérdésem.Egy..Miből gondolja,hogy a lánya vagyok?Kettő..honnan tudta,hogy itt vagyok?És nincs több kérdésem.

-Nos..Ebből gondolom,hogy a lányom vagy.-nyomott a kezembe egy képet,amin egy mosolygós kislány volt-A másodikra a válaszom..televízió.Szóval..hiszel nekem?-vonta fel a szemöldökét,én pedig kezdtem egyre jobban félni tőle

-Ezen a képen akárki lehet.

-Jajj Hope,ne legyél már ilyen naiv.Biztosan ő az apád,és azt akarja,hogy menj vele.-kezdett prédikálni Zayn

-Szóval te azt akarod,hogy menjek vele?-fordultam felé kíváncsian.-Mert ha igen,akkor már cuccolok is és eltűnök innen.De nem vele.-mutattam a mellettem ácsorgó idegenre

-Dehogy akarom.

-Pedig nagyon úgy tűnik,hogy azt akarod.-motyogtam a cipőmet vizsgálgatva,ami jelen pillanatban igen érdekesnek tűnt.

-Hope,én nem...

-Hagyjuk.Maga pedig...tűnjön innen!-morogtam ökölbe szorított kezekkel.A férfire még csak ránézni sem bírtam;valahogy felfordult tőle a gyomrom.
Egy dolgot biztosra tudok: Ő NEM AZ APÁM!

Hát megérkeztem!
Sikeresen megérkezett az ötödik fejezet,aminek a végét igyekeztem érdekesre faragni,de nem igazán jött össze.Remélem azért kapok hozzá kommenteket!:)