04.

-Hát te?Azt hittem megértetted mit mondtam?-lépkedett be az ajtón a hatszáz centi magas tűsarkújában a szőke plázaegyed.

-Tudtommal nem mondtál semmit sem,csak annyit,hogy kopjak le a "pasidról".-rajzoltattam idétlen arckifejezéssel macskakörmöket,amik láttán egy kicsit elszállt az agya,és a képembe mászott.

-Jól figyelj ide te kis...

-Miért jöttél?-állt mellénk kérdően Zayn,mire a szöszi elugrott tőlem,és hirtelen a fiú nyakába ugrott

-Jajj Zayn.El sem hiszed,hogy mit mondott nekem ez a lány...-kezdett el nyávogni.Az őt ölelgető fiú ellökte magától,és csöndre intette.
-Hallgass!Hope,te menj fel,még beszélgetünk.-fordult felém Zayn.-Te pedig most menj haza,és fogd fel azzal a mogyorónyi agyaddal,hogy végeztem veled.Szótagoljam?-lökte ki az utcára és kedvesen rácsapta az ajtót.
Idegesen feltrappolt hozzám,én pedig kíváncsian vártam,hogy mi lesz.Amint belépett a szobámba gömbvillámként robbant bele az egyik fotelba,és megkezdte a fejmosást.
-Vele egy jó darabig nem fogsz találkozni-fújta ki a benntartott levegőjét,és rám emelte gyönyörű barna szemeit-Nos...hová szeretnél elmenni?
-Ezt komolyan kérdezed?
-Nem.viccelek.Na...mondjad.Hallgatlak.-hajolt előre,és az ujjait összekulcsolta.
-Menjünk el futni.Futni akarok,de nagyon.-csillogó szemekkel néztem rá,de azt hiszem nem erre a válaszra várt.Kis hezitálás után,de beadta a derekát,én pedig ujjongva ugrottam a nyakába.
-De haladj az öltözködéssel!Nem akarok napokat várni,amíg te kibányászod a melegítődet!-intett,majd kiment a szobából,maga után becsukva az ajtót.
A szekrény elé mentem,és kiválasztva egy egyszerű fehér trikót,egy szürke melegítőt és egy szürke tornacsukát.Hajamat egyszerűen felkötöttem,és kész is voltam.Lecsörtettem a nappaliba,és megvártam,amíg Zayn is végez mindennel,majd útnak eredtünk.
-Héé...ez...ismerős..hely.-álltam meg egy számomra "ismerős" ház előtt.
-Thorn-ék laknak itt.-mutatott a postaládán ékeskedő névtáblára.-Mitől olyan ismerős?
-Nem tudom...mintha már jártam volna itt.Várj egy pillanatot.-morogtam,és odaálltam az ajtóhoz.Becsöngettem,ami hallatán egy kedves,középkorú nő nyitott ajtót.
-Jó napot!Hope vagyok!-nyújtottam a kezem,amit erőteljesen megragadott,és beinvitált a házba.Intettem Zayn-nek,hogy jöjjön.Nehogy egyedül kelljen egy idegen helyen lennem.
-Üljetek csak le!-mutatott a nappali közepén álló kanapéra,amibe kényelmesen elhelyezkedtünk.-Minek köszönhetem,hogy meglátogattatok,Zayn?
-Nos..Ő Hope.Vagyis...ez csak egy átmeneti név.Tudja..nemrég autóbalesete volt,és elveszítette az emlékeit,de amint elfutottunk a ház előtt,megtorpant,és azt állítja,hogy már járt itt.Tud segíteni?
-Hmm..lássuk csak.-jött közelebb hozzám,és tüzetesen megvizsgálta az arcomat.A szeme felcsillant,de mégis más választ adott,mint amilyenre számítottam-Sajnálom.Nem tudom ki lehetsz.
-Semmi baj.Mindenesetre köszönjük,hogy fogadott minket.Most mennénk is.-sürgetett Zayn,és kiráncigált a házból.
-Te is láttad?-kérdeztem tőle értetlenkedve,amint elhagytuk az utcát
-Mégis mit kellett volna látnom?
-A szemét.
-Bocs,mással voltam elfoglalva.
-Ja,a seggét stírölted,aztán a mellét.Nem kell tagadni,láttam.De nem láttad azt,amit én.A szeme felcsillant,amint végignézett.Tud valamit,csak nem akarja elmondani.De akármi is az,meg fogom tudni,hogy mit titkol.
-Ugyan,ne legyél hülye.Nem tud ő semmit sem.Nem is ismer.
-Mondod te ezt.De  mibe fogadok,hogy ismer?Érzem.-néztem magam elé,és vigyorra húzódott a szám-Ki fogom deríteni mi az.
-Kedves.Ugye nem akarsz FBI-osat játszani?És mondd,hogy nem szerepelek a hülye kis tervedben!-nyávogott és kérlelően nézett rám
-Ó,dehogynem.Sőt...a többiek is benne lesznek a tervemben.-vontam fel a szemöldököm-Verseny hazáig?
-Benne vagyok-kiabálta,és eszeveszett tempóban rohant a hazafelé vezető úton.
-Nyertem.-tettem a kezem a kilincsre,és diadalittas mosollyal benyitottam.
-Dehogy nyertél.Csaltál!Piszok vagy!
-Mondod te,miközben egy fél kilométert megtettél busszal.-motyogtam a hátam mögött loholó fiúnak,miközben a konyhába mentünk.
-Ja.Persze.Azért te sem voltál nagyon szabályszerű,mert elloptad az egyik kislány biciklijét.
-Héé,az nem csalás-Hanem...-másztam a hűtőbe az utolsó adag fagyiért,és amint megfordultam Zayn mellkasába ütköztem.A lélegzetem is elállt,és eltelhetett jó két perc,mire befejeztem a mondatot-Akkor sem csaltam!Dúlt bennem a versenyszellem,te meg...
-Én meg?-mászott a képembe,és a kanalat kikapta a kezemből-Ugyan..valljuk be.Mindketten csaltunk.
-A jó szándék vezérelt!-csaptam össze a tenyeremet,és a jégkrémes dobozzal a kezemben kimentem a nappaliba,ahol Niall és a többiek kerek szemekkel bámulták a lehalkított tv-t.
-Mi a mai műsor fiúk?-ült bele Zayn Louis ölébe,amit a fiú egy hangos nyávogással viszonzott.
-Ezt nem akarom nézni...-nyavalygott Niall,és a távirányítót kikapta Liam kezéből.-Meseee!
-Jézusom,hová kerültem?-fogtam meg a fejem
-Normális emberek közé..-motyogta Harry,és kaján vigyorát villantotta.

Elnézést,hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem,de sok a tanulni való,és kevés az idő.Remélem tetszett nektek ez a rész,és várom hozzá a kommenteket!